Érdekes dolog a márkahűség, pont a minap kérdeztem az egyik haveromat, miért pont ezüst Marlborót szív. Nem tudta megmondani, évekkel ezelőtt ezt kezdte el, és mivel azóta valószínűleg egy erdőnyit elszívott belőle, esze ágában sincs váltani, sőt akárcsak kipróbálni valami mást. A legtöbbünk hű valamilyen márkához, s nem csak, hogy ragaszkodik annak termékeihez, de általában ki sem próbálja a másikat, pedig könnyen elképzelhető, hogy az jobb lenne az adott körülmények között. Én sem vagyok más. Ha autókról van szó, akkor kizárólag BMW. Tudom, hogy nagyon jó a Mercedes, és az Audi iszonyatosan sokat fejlődött az utóbbi tíz évben, de a szívemet csak a hárombetűs márka dobogtatja meg, nem tehetek róla. Ezek mellett még Sony rajongó is vagyok, a McDonaldsban eszem és nem a Burker Kingben, Coca Colát iszok és szívből utálom a Pepsi minden formáját, Razer egeret használok, pedig tudom, hogy a Logitech sokkal jobb, a boltban mindig a Staroprament kapom le a sörök közül, és valami furcsa vonzalom fűz Tisza cipőkhöz. De ha arról van szó, mi kerüljön a számítógépbe, vagy mi legyen maga a számítógép, akkor kizárólag MSI.


Ami egy embert el tud téríteni a márkahűségétől, az sok esetben a pénz, ami –mint tudjuk- nagy úr. Egy laptop vásárlása pedig, főleg ha játékos témáról van szó, általában nem kis költséget jelent. A legtöbbünk ugyanis viszonylag ritkán lát egyben félmilliós nagyságrendű zsetont, amit aztán egy az egyben el is költ egy noteszgépre. Kevés indokot is tudok felhozni arra, miért van itthon valakinek szüksége ilyenre: persze, elképzelhető, hogy indokolt, ha különböző lakóhelyek között sokat ingázik, vagy nem fér el a lakásban egy asztali gép, de a hasonló masinák egyik fő célcsoportja, a külföldi lanpartykra járó professzionális játékosok itthon egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis számban léteznek. Ráadásul a hasonló minőségű játékos notik (és ez különösen igaz az MSI-re), nagyon és nehezek, strapabíró, kemény anyagokból készülnek, aminek köszönhetően még azt sem tudjuk mondani: rendben, elviszem a suliba és azon jegyzetelek (vagy hasonló, laptopoktól megszokott tevékenységet végzek vele), otthon pedig játszok rajta, tehát jobban megéri az árát, mintha egy asztali gépet vennék. Aki az MSI GT740-et megpróbálja rendszeresen ide-oda hordozni, egy hónapon belül megduplázza az alkarméretét. Tulajdonképpen igen jó gép, mert kiváltja kondibérletet is.


Látszólag tehát az egész koncepció valahol alapvetően hibás. A helyzet hasonló kicsit a szuper-sportautókhoz: a Lamborghinidet is csak akkor érdemes elővenni, ha süt a nap, nem esik az eső és meleg van, ráadásul a táskáidat sem tudod belepakolni. Mégis mindenki akar egy Lambót. Talán kicsit elszaladtam ezzel a hasonlattal, de értitek, mire gondolok. Mindettől függetlenül az MSI GT740 alapvetően egy egészen korrekt kis gép lenne, ha mondjuk fele ennyiért adnák. Így azonban nem valami jó vétel. Első pillantásra, összecsukva még viszonylag diszkrétnek tűnik a gép, a remek tapintású, kemény és hideg szálcsiszolt alumíniumborítással és az oldal végighúzódó piros csíkkal, az egyszerű MSI felirattal. Ha megemeljük, rögtön érezzük rajta, hogy nem mindennapi masinával van dolgunk: habár a 395x278mm széles gép valamivel kisebb, mint az előzőleg tesztelt ASUS laptop, és jóval kisebb, és meglepő módon valamivel könnyebb is, így is legalább kétszáz kilót nyom, de még mindig nagyon messze van az Alienware súlyától.


A diszkréció rögtön szertefoszlik, amint kinyitjuk, s szembesülünk a kissé avantgárd, mindent bele összeállítással. Sokáig kerestem rá a szavakat, miként írhatnám le a sokkot, ami a belső rész színösszeállításának első megtekintésekor ért, aztán megtaláltam a megfelelő jelzőt: okádék. Olyan, mintha valaki belehányt volna a cuccba, aztán egy vonalzó mentén szétkenegette volna. Furcsa, mert elsőre azt hisszük, hogy jól néz ki: végülis alumínium, meg MSI, mennyire lehet rossz? De be kell látni, hogy a GT40 körülbelül annyira stílusos, mint egy ember, aki fehér nadrággal beleült egy tál lecsóba. De az egész dizájn legnagyobb baklövése mégis az, hogy a méretes akkumulátor kilóg a gép hátuljából, aminek köszönhetően a gagyibb Media Martk-akciós gépek jutnak eszünkbe.


A billentyűzet az MSI gamernoti-sorozatán megszokott egybefüggő, szélesgombos megoldás (szemben az ASUS és az Alienware előzőleg látott szigetes kialakításával), néhány furcsasággal: az enter elég pici, a hosszú Í pedig a space mellett kapott helyet, ami néha idegesítő lehet, de igazából senkit nem érdekel, mint ahogy a szintén szálcsiszolt alumínium kéztámaszon helyet kapó touchpad minősége sem foglalkoztat senkit –kiváló egyébként, de úgyis mindenki rendes egérrel fogja használni a gépet. Megmaradt az MSI-re szintén jellemző különálló felső blokk, ahol érintőgombokkal tudjuk ki-be kapcsolgatni a különböző funckiókat (wi-fi, bluetooth, stb.). Ha egy picit kötözködni szeretnék –márpedig miért is ne szeretnék-, akkor a baloldalra beszorítottm csökött kis pici bekapcsoló gombot emlegetném fel. Egy ilyen szintű masinára minimum egy olyan ON gomb kell, amivel a vadászpilóták indítják el az F-18-ast. S ha már gomboknál tartunk, meg kell említenem, hogy ezúttal az MSI szerencsére elhagyta a teljesen felesleges Turbo gombot, rájöttek, hogy aki ilyen gépet vásárol, az nem szeretne külön gombot nyomogatni a maximális teljesítmény eléréséhez.


Nézzük a hardvert. Az általunk előzőleg tesztelt MSI gép, a GX623 is elvarázsolt minket külső minőségével, csak éppen annyi problémánk akadt vele, hogy a notebook viszonylatban nem kicsi, 1680x1050-es képernyőfelbontás mellé nem társult akkora teljesítmény, hogy ilyen beállítás mellett kompromisszumok nélkül fussanak az újabb játékok. Nos, a GT740-et használva alapvetően nem lennének ilyen problémáink: a 6MB másodszintű  gyorsítótárral rendelkező Core i7-720QM, a 4GB 1066MHz-es DDR3 rendszermemória, ugyan impresszíven hangzik, de az  1GB DDR3 grafikus memóriával ellátott Geforce GTS 250M ma már nem a legmodernebb dolog, hiszen nem egy születésnapot ért már meg a kicsike, s a konkurensek már mind a Radeon HD 5870 Mobility változatát építik a gépekbe. Ha gondolunk a jövőre, akkor bizony ez komoly baklövés az MSI részéről.


Sajnos nincs ez másként a képernyővel sem, ami ezúttal egy Samsung TN+film panelre épül, s továbbra is 16:10-es képarányú, a 17”-os méretéhez pedig az GX623-hoz hasonlóan 1680x1050-es felbontás társul. Megint a legnagyobb probléma, hogy ezért az árért már egy kicsit többet várnánk. Ráadásul a panel minősége sem a legjobb: a betekintés szögének változásával elég gyorsan romlik a kontrasztosság, s a színhelyessége közel sincs a legjobbakhoz (bár ezt komolyabb grafikusok kivételével nem sokan fogják észrevenni), A gép összesen öt darab beépített, kiváló minőségű hangszóróval rendelkezik, melyek közül az egyik kifejezetten a basszus jobb megszólaltatásáért felel, s egyébként a beépített integrált hangkártya 7.1-es szólamokat tud kiküldeni külső hangrendszerre.


Ezeken kívül pedig a kategóriától megszokott módon a világ összes csatlakozója helyett kapott a masina a notebook valamelyik oldalán, így abszolút semmiben nem szenvedhetünk hiányt. Mindenképp ejtenem kell egy-két szót a hűtésről is: sosem zavart, ha egy gép maximális teljesítmény mellett viszonylag hangos volt, de a GT740 különösen az, az ASUS hasonló kategóriás laptopjával szemben ugyanis csak egy hűtőventillátort tartalmaz, amit így már viszonylag korán kénytelen maximális fordulaton járatni. Ráadásul az  viszont már kifejezetten érdekel, hogy a hűtés az egeret irányító jobb kezemre fújja a meleg levegőt. Utóbbit általában igyekeznek elkerülni a gyártók, az MSI-nek sajnos nem sikerült, s a gép egy idő után már annyira ontja a meleget a kezünkre, hogy az már kellemetlenné is válhat, főleg nyáron.


Nem tudom létezik-e olyan ember, akit egy ilyen gépnél érdekel az akkumulátor-idő, de a múltkori Alienware tesztnél megkaptam, hogy miért nem írok róla, úgyhogy most írok. A GT740 csúnya, kilógó akksija 85Wh energiasűrűségű, amivel akár három órát is kihúz, ha nem csinálunk vele semmit, csak távolról nézegetjük. Ha már hozzá is nyúlunk, és netán úgy döntünk, hogy az ágyból megnézünk vele egy filmet, akkor ne válasszuk ki a Keresztapa egyik részét se, mert körülbelül a felénél lekapcsolna a gép. Ilyen körülmények között körülbelül két órát tudjuk nyúzni, de a 120W-os táp kicsivel több mint 3 óra alatt vissza is tolja a naftát a telepbe.


Foglaljuk össze akkor a helyzetet: az MSI GT740 nagyon ronda, kijelzője maximum a középmezőnyben menne el, grafikus processzora egy őskövület, a hűtésre szolgáló egyetlen ventillátora iszonyatosan hangos, és felforralja a jobb kezedet, s egyáltalán nem adja át azt a különleges hangulatot, amit egy picivel drágábban ad az ASUS G51J, vagy a sokkal jobb G73JH tud.  Ja, és operációs rendszernek kapsz egy fantasztikus FreeDOS-t rá, vagy még azt sem. A döntés tehát egyszerű: ha laptopok területén eddig az MSI volt kedvenc márkád, talán itt az idő, hogy elgondolkodj a váltáson.